Családomnak, amiért türelmesek voltak velem a nyaralás alatt, mikor
Anyának új ötlete támadt, és nem hagyta nyugodni,
Kimnek aki meghallgatott, mikor elmondtam neki, hogy most azonnal
meg kell írnom valamit, és segített ebben.
Lillie-nek, aki velem együtt tett meg minden egyes lépést az úton.
Végül Cindynek, óriási támogatásodért.
előszó
– Mia, a portás felszólt, hogy a kocsi már lent vár! – kiáltott Caroline a szomszéd szobából.
Mia összerezzent. Az ágyon mellette heverő szerződésért nyúlt. A papírköteg már gyűrött volt a sok olvasástól.
Minden szavát az eszébe véste, ahogy újra és újra végigpörgette magában, miközben eljátszott a gondolattal, hogy Gabe irányítja és birtokolja, mint saját tulajdonát.
Becsúsztatta a paksamétát a táskájába. Felkelt, és a fésülködőasztalhoz sietett, hogy még utoljára megnézze magát a tükörben. Látszott rajta, hogy alig aludt. A smink sem tudta elfedni a szeme alatt sötétlő karikákat. Az arca sápadt volt, a haja is kezelhetetlenül, borzasan állt.
De már nem volt mit tenni.
Nagy levegőt vett. Kilépett a hálószobából, és elindult a nappalin át az ajtó felé.
– Mia, várj! – Caroline odaszaladt hozzá, miközben az ajtót tartotta, és szorosan megölelte. Miután elengedte, gyöngéden a füle mögé simította barátnője haját.
– Csak okosan, rendben? Egész hétvégén nem voltál önmagad. Ha ennyire kikészít, akkor ne menj bele!
Mia bágyadtan elmosolyodott. – Köszönöm, Caro. Szeretlek!
Caroline nagyot cuppantott a levegőbe, Mia megfordult és elindult.
A kijáratnál a portás már tartotta neki az ajtót, és betessékelte a kocsiba. Hátradőlt a kényelmes bőrülésben, és behunyta a szemét, miközben lassan kigördültek Upper West Side-i lakása elől, és elindultak a Hamilton-Crestwell-McIntyre belvárosi irodaházához.
Előző nap felhívta a bátyja, Jace, és szörnyű bűntudat kínozta, amiért ezt elhallgatta előle. Fél órán át beszéltek. Jace szabadkozott, hogy kihagyta a HCM legújabb luxusszállodájának megnyitóünnepségét, pedig ha tudta volna, hogy ő is ott lesz, biztosan elment volna.
Elmesélte, hogy hamarosan pár napra Kaliforniába utazik Ashsel.
Megbeszélték, hogy ha visszajön, együtt töltenek egy estét, majd Mia szomorkásan elköszönt.
Jace-szel nagyon közel álltak egymáshoz, sosem habozott megosztani vele semmit. Mindig számíthatott rá, kamaszkora óta ő volt a legfőbb bizalmasa, aki biztatta, vigasztalta, ha kellett. Nem is kívánhatott volna nála jobb testvért. Most mégis volt egy titka előtte, ráadásul súlyos titok. Még meg sem szokhatta a belvárosi forgalom vontatott ritmusát, a kocsi máris megállt.
– Megérkeztünk, Miss Crestwell – közölte a sofőr, majd kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót.
Mia szemei kipattantak. Pislognia kellett az erős napfénytől. Megdörzsölte az arcát, hogy felfrissítse eltompult érzékeit. Amikor kilépett az utcára, egy hűvös fuvallat a hajába kapott. Újra itt volt, és befelé indult a toronyházba.
Beszállt a liftbe, és a 42.
emeletre tartott. Ismerős érzések kerítették hatalmukba: ugyanaz a szorítás
gyomortájon, az izzadó tenyér, az idegek játéka. Csak most még feszültebb volt,
mint négy nappal korábban, mert már tudta, mit akar tőle Gabe. Tökéletesen
tisztában volt azzal, mit vállal, ha aláírja a szerződést.
Amikor belépett az előtérbe, Eleanor, Gabe titkárnője felnézett, és
rámosolygott.– Mr. Hamilton meghagyta, hogy menjen csak be egyenesen az irodájába.
– Köszönöm, Eleanor – felelte halkan, miközben elment a recepciós pult előtt.
Az iroda ajtaja nyitva állt, de nem ment be rögtön. Megállt a folyosón, és zsebre tett kézzel bámult ki a manhattani felhőkarcolókra néző, hatalmas üvegablakon.
Gabe lehengerlő férfi volt, látványnak is fenséges. Nyugodtságában is áradt belőle a nyers, elemi férfiasság. Hirtelen rádöbbent, miért vonzódott hozzá – vagyis az egyik okra a sok közül. Biztonságban érezte magát mellette. Már a közelsége is megnyugtatta. Védve volt az oldalán. A kapcsolat, amelyet Gabe felkínált, pontosan ezt nyújtaná számára: garantálná a biztonságot, a támaszt, a kényelmet, a védelmet. Csupán annyit kell cserébe tennie, hogy az irányítást teljes mértekben átengedi neki.
Ellenállása lassan kezdett elpárologni. Megkönnyebbülést, már-már eufóriát érzett. Nem fogja halálra rémülten aláírni a szerződést. Egy új kapcsolatot nem lehet így kezdeni! Magabiztos lesz, és élvezi mindazt, amit Gabe ígért. Cserébe pedig mindenét felkínálja neki, remélve, hogy értékelni fogja az odaadás ajándékát.
Gabe megfordult, és észrevette, hogy a folyosón álldogál. Mia meglepetten fedezte fel tekintetében a megkönnyebbülést. Vajon attól félt, hogy nem jön el?
A férfi odasietett hozzá, behúzta az irodájába, és határozott mozdulattal becsukta mögötte az ajtót. Mielőtt Mia egy szót szólhatott volna, magához húzta, és megcsókolta.
Halkan felnyögött, amikor a férfi telhetetlenül végigsimította a karját, birtoklón megragadta a vállát, majd feljebb csúsztatta kezét a nyakán és a tenyerébe vette az arcát. Gabe úgy csókolta, mintha egész életében erre a csókra szomjazott volna. Mintha fogságból szabadulva térne vissza hozzá. Erről a csókról Mia eddig csak álmodozott. Még soha nem élt át ilyet, hogy egy férfi valósággal felfalja.
Ez nem csupán az erőfölény kimutatása volt, hanem kérés a megadásra. Gabe akarta őt, és most megmutatta, mennyire. Ha korábban voltak is kétségei, ez a csók meggyőzte arról, hogy a férfi nem csak unalmában keres új kihívást.
Gabe elvette a kezét az arcáról, és magához szorította, olyan erővel, mintha egy acélsodrony préselné egymáshoz a testüket.
Mia érezte a merevedését, ahogy az ágyékát az ölének nyomta.
Erekciójától feszült a drága öltönynadrág. Amikor ajkuk végül elszakadt egymástól, mindketten levegőért kapkodtak.
Gabe csillogó szemmel nézett le rá. – Nem hittem, hogy eljössz.